Piknik május 13-án


Mindenkit szeretettel látunk, aki nyitott a vegán életmódra!
Aki tud, hozzon valami vegán harapnivalót és pokrócot:)
Május 13-án vasárnap délután 15:30-tól várunk a Margitszigeten!


Vegánnak lenni nem csupán egy étkezési forma, hanem az állathasználat elutasítása az életünk minden területén:
Ezért: hozzatok vegán cipőket! Csizmát, félcipőt, bakkancsot, papucsot, topánkánt - bármit, ami nem bőrből vagy egyéb állati eredetű anyagból készült. A cipőkből különböző alakzatokat, akár feliratokat is kirakhatunk a fűben és készíthetünk róluk fotókat, amiket később felhasználhatunk cikkekben, posztokban, ahol arra hívjuk fel a figyelmet, hogy az állatok nem az emberekért léteznek.



emailben jelezd, ha jössz: bonianna@gmail.com



Az erőszak értelmetlen


   Nem csak az állatjóléti reformokra folyik el mérhetetlenül sok pénz és vész kárba sok energia, hanem az erőszakkampányokra is. A laborok és szőrmefarmok megtámadására és hasonlókra.
 
    Mielőtt leírnám, miért tartom kidobott energiának ezeket a kampányokat, bevallom, valahol irigylem azokat, akik átélhettek ilyesmit: betörni egy laborba és kiemelni a ketrecekből a rémült állatokat. Filmen nézve is megindító volt. Ha az ember belegondol, milyen lehet ott ülni rettegve életük végéig és szenvedni, joggal ébred fel benne a vágy lerombolni és/ vagy kiszabadítani. Nyilvánvalóan azokon a kimentett állatokon valóban segítenek. Ugyanakkor viszont bűntettet csinálnak az állatok felszabadítására való törekvésből.

   Az állatok általános alárendeltségét, tárgyiasított használatát tekintve ezek célt tévesztett erőfeszítések. 

   Nem azért folytatnak embertársaink borzalmas tevékenységeket a laborokban, farmokon, cirkuszokban (stb), mert ez a hobbijuk. Pénzért csinálják. Pontosan addig fogják csinálni, amíg elegen fizetnek érte. Ahol van vásárlói igény, ott mindig lesz, aki pénzért megadja az embereknek, amire vágynak. Likvidálhatunk akár minden létező bérgyilkost. Lesznek, akik átveszik a helyüket, amíg van, aki fizet érte. A valódi bűnös – aki fizet érte - az átlagember, az utcai járókelő, a szomszédod, a barátod, a rokonok. A teljes emberiség durván 99%-a. Ennyi gyilkost nem lehet likvidálni. De megbüntetni vagy megtámadni sem. Hogy néz ki felülről, ha 100 emberből 1 elkezdi támadni a maradék 99-et?

   De ha az az egy elmagyarázza a mellette állónak, miért fontos nemet mondani az állathasználatra, akkor meg van rá az esély, hogy az is elmondja valakinek és akkor már 3-an tudják. Lassú és türelmet igénylő metódus. De tudomásom szerint az egyetlen, ami egyáltalán működhet.

   Amíg igény van rá, addig az állathasználat folytatódni fog. Társadalmunkban az orránál fogva vezetett hétköznapi vásárlóról gondolnánk legutoljára, hogy hatalma van, de valójában ő irányítja a rendszert. Ha holnap 10x annyi ember akar rizstejet venni az üzletben, akkor egy héten belül tízszer annyi rizstej lesz a polcokon, többféle variációban és elindul a verseny is a cégek között: ki tudja olcsóbban adni.  A polcokon megrohad egy jó adag friss tej, de legközelebb abból már nem rendel annyi a boltos. Azt árulja, amit venni akarunk.

Nem elég a nagyobb ketrec

Amikor az emberek tudomást szereznek arról, milyen borzalmas dolgok történnek az állatokkal, a leggyakoribb reakciójuk ez: „nem szabadna kegyetlenkedni velük” vagy „csak úgy szabadna állatokat használni, ha jól bánnak velük”. A használat tehát nem baj, csupán a kegyetlenkedést kellene betiltani. Ezen alapszik számos nagy állatvédelmi szervezet tevékenysége. Azért lobbiznak, kampányolnak például, hogy a tyúkokat nagyobb ketrecekben tartsák, vagy ketrecek helyett nagyobb termekben. Ez az úgynevezett állatjóléti megközelítés.

Ezzel szemben az állatjogi megközelítés azt a kérdést teszi fel: Van-e jogunk egyáltalán arra, hogy fogva tartsuk és megöljük az álatokat? Van-e jogunk egyáltalán használni őket?

Fontos tisztáznunk valamit: Nem azért használunk állatokat például étkezési vagy ruházkodási célokra, mert szükségünk van rá. Azért tesszük, mert ez a megszokott, bevett gyakorlat, és mert kényelmesebb nem változtatni.

Az állatoknak esélyük sincs védekezni. Egyértelmű erőfölényben vagyunk. De az erőfölény nem egyenlő a joggal.

Lehet állatok használata nélkül élni. Étkezni, ruházkodni, kikapcsolódni stb. Egészséges és egyáltalán nem nehezebb vagy drágább, mint a megszokott életvitelünk.
Ezért teljesen felesleges idő-, és energiapazarlás nagyobb ketrecekért küzdeni. Felesleges egy alapvetően hibás rendszert kozmetikázni. El kell mondani az embereknek, hogy az állatok használata minden jogalapot nélkülöz és felesleges. 

Anya és gyermeke

Sokan állítják, hogy nem baj, ha állatokat használunk, csak ne bánjunk velük rosszul. Az alábbi két rövid szöveg megmutatja, mit él át anya és gyermeke egy kifejezetten humánus, állatbarát tejgazdaságban, ahol nem bántják őket, csak amennyire muszáj ahhoz, hogy tejet vehessenek el tőlük.

"Ő most lett először anya. Kétségbeesésében magán kívül van. A borja eltűnt. Fel-alá járkál a kifutóban, fújtat és bömböl, hívja a kölykét, a legrosszabbtól fél – és az valóban bekövetkezett.

 Ő egyike annak a több ezer védtelen nősténynek, akik egy bio tejfarmon születtek. Egész életében egyik gyermekét a másik után veszti el és gyászolja majd bőgve. Terhesség és veszteség váltják egymást az életében, mindeközben őt fejik szakadatlanul. Az anyaságból csak egyetlen érzést ismerhet: a veszteséget.

    Még egészen fiatal, mikor a tejtermelése csökkenni kezd, teste-lelke megtörik, s egy iszonytató mészárszékre viszik az összes többi megtört, gyászoló, „elhasznált” anyával együtt. 

Ő az arc a biotej mögött.




 Két napos borjú. A köldökzsinór még ott lóg rajta, szőre még nyálkás a szüléstől, látása még homályos, lábai reszketegek.  Szánalmasan sír az anyja után. Senki nem felel.

Rövid kis életét árvaként éli le, az anyai szeretet helyett csak a reménytelen sóvárgást, az érzelmi kötelék helyett csak annak hiányát ismerheti.

Az emlék az anyjáról, annak hangjáról, szagáról hamar elhalványul, s ami megmarad, az csak a csillapíthatatlan vágyódás a melege után. Négy hónaposan őt és az összes többi borjút felpakolják egy teherautóra és a vágóhídra szállítják.

Miközben berángatják a mészárszékre, még mindig az anyját hívja, még mindig kétségbeesetten vágyik védelmező melegére, különösen akkor, amikor rettenetes képek és hangok közepette rémülten érzi meg maga körül a halál szagát. Kétségbeesésében, és a vigasz és védelem iránti elkeseredett vágyódásában ő is, ahogy a legtöbb kisborjú, szopni próbál annak az ujjából, aki őt a következő percben megöli. 

Ő az arc a rózsaszín borjúhús mögött."


(a szöveg részlet Joanna Lucas "Levél egy vegán világból" című írásából, eredeti verzió itt: http://www.peacefulprairie.org/letter.html)

Egy madár szemével




 Ő is egyike annak a 80 000 madárnak, akik egy családi vállalkozásként működtetett szabadtartásos tojás farmon élnek. Soha nem látta a napot, soha nem érezte a füvet a lába alatt és soha nem ismerte az anyját. Szemeit égeti az ammónia bűze, csupasz bőre tele horzsolásokkal, csontjai törékenyek a folyamatos tojástermeléstől, csonkolt csőre lüktet a fájdalomtól. Kimerült, legyengült és megtört. Egész nap neurotikusan csipked egy képzeletbeli ellenfelet, köszönhetően az egész életen át tartó bezártságnak. Két éves és az élete a végéhez közelít. Tojáshozama lecsökkent és hamarosan a lehető legolcsóbb módon ölik le: elgázosítják 80 000 társával együtt. Három teljes munkanapon keresztül tart, míg végeznek velük. Két hosszú napon át fogja hallani a hangját és érezni a szagát annak, ahogyan a többieket ölik a gázdobokban az ő csűrje mellett.  A harmadik napon sorra kerül ő is. Lábainál fogva életében először viszik ki a levegőre. Ahogyan mind a 80 000 „elhasznált” tyúk, sőt, ahogyan étvágyunk évi 50 milliárd áldozata, ő is küzdeni fog, hogy tovább élhessen, s nem fogad el semmiféle magyarázatot vagy igazolást arra, hogy megfosztották szenvedéssel teljes kis életétől. Az egyetlentől, ami volt neki. Ő az arc a szabad tojás mögött.

       
(a szöveg részlet Joanna Lucas "Levél egy vegán világból" című írásából, eredeti verzió itt: http://www.peacefulprairie.org/letter.html)

Vegán Piknik április 8-án

Sokan szeretnének változtatni szokásaikon, melyen jobbára az állatok tárgyiasított használatán alapulnak. De egyedül érzik magukat. Egy-egy kérdés előtt tanácstalanul állnak.

Meg aztán vannak, akik már nagyjából vegánként élnek és jól esik érezniük, hogy nincsenek egyedül.

Nekik, nekünk szerveződik ez az esemény is! Gyere el Te is!





Program: kötetlen beszélgetés:) 

Vasárnap 3 órától a Margitszigeten.

Nem csak vegánoknak, hanem azoknak is, akik szeretnének vegánok lenni. 

Ha tudsz, hozz némi vegán sütit vagy szendvicset és persze pokrócot!

Ezen a címen tudod jelezni, hogy jössz: bonianna@gmail.com

A "vegán" szó nem egy étkezési formát jelöl

Vegánnak lenni nem egy étrend, noha rengetegen élnek ebben a tévhitben. Nem azon van valójában a hangsúly, hogy mit eszünk vagy nem eszünk. Arról van szó, hogy elfogadhatónak tartjuk-e, hogy az emberek az állatokat saját felsőbbrendűnek tartott céljaik érdekében fogságban tartják, és mint eszközöket használják. Mivel ezt nem tartjuk elfogadhatónak, nem is támogatjuk. Tehát mint fogyasztók, nem választunk olyan termékeket és szolgáltatásokat, amikhez állatokat használnak, így a tojás és tejtermékek mellett nemet mondunk az állatokon tesztelt termékekre, a mézre, a bőrárura, a szőrmére, a gyapjúra, a cirkuszokra és állatkertekre, állati eredetű összetevőket tartalmazó gyógyszerekre, kozmetikumokra, higiénés termékekre, a vadászatra stb. Ez – ha először hallod – nehezen kivitelezhetőnek tűnhet, de valójában nem az. Mindent lehet vegán módon helyettesíteni, csak épp legtöbbünk az állatok kihasználásán alapuló módokat tanulta a szüleitől és azokat szokta meg. A vegán utakat felnőttként kell felderíteni és mindennapjaink részévé tenni. Ez egy tanulási folyamat. A belénk nevelt szokásokon felülemelkedik az, hogy tájékozott felnőtt emberként el tudjuk dönteni, mivel értünk egyet és mivel nem. Valamint tudatában vagyunk annak, hogy a döntéseinkkel mit támogatunk. A "vegán" szó nem egy étkezési formát jelöl, hanem egy egyre erősödő kisebbség morális állásfoglalását: az állatok önmagukért vannak, nem értünk.


VEGÁN KLUB

Nagyon klasszul sikerült az idei első klubdélután. Mindenki aktívan részt vett a játékban, minden fincsi süti elfogyott és Matyi kutya is remekül érezte magát:)
Legközelebb már szabadtéren találkozunk!




VEGÁN KLUB

2012. MÁRICUS 11. VASÁRNAP 16:00-19:00
Beszélgetős teadélután MINDENKINEK, AKIT ÉRDEKEL, tehát nem csak vegánoknak, Sőt! Leginkább olyanokért szerveződnek ezek a klubok, akik nyitottak a változásra, de úgy érzik, egyedül vannak vele!
Témák:

1. Átállás a vegán életmódra, gyakorlati tanácsok, lehetséges nehézségek - a nemrégiben megjelent "Hogyan legyek vegán" c. könyv alapján
(16:15-17:45-ig)

2. A veganizmus bemutatása idegeneknek - párokban gyakoroljuk, hogyan mesélnénk a veganizmusról érdeklődőknek
(18:00-19:00-ig)

Vegán sütik, tea és kellemes társaság várható, főleg, ha Te is eljössz!:)

Ezúttal NEM a Zöld Boltban leszünk, hanem az Oktogonnál, egy kölcsön-lakásban. A pontos címet üzenetben elküldöm a jelentkezőknek!
JELENTKEZÉS: bonianna@gmail.com (Anna)

Vegán receptek gyűjteménye

Egyre bővülő receptgyűjtemény magyarul!


Idézet a Vegán Forradalom a konyhában bemutatkozójából:

"Növényi ételek receptjeit találhatod meg itt, több közzétevőtől. Az a célunk, hogy megmutassuk az embereknek, mennyi mindent lehet készíteni tisztán növényi alapanyagokból, és ezzel eloszlassuk a növényi alapú táplálkozással kapcsolatos negatív előítéleteket. Fontosnak tartjuk, hogy minél többen lássák: semmiféle valódi lemondással nem jár az állati termékek mellőzése."

Könyvajánló: Sarah Taylor: Hogyan legyek vegán?

(Nem állok kapcsolatban sem a kiadóval, sem a szerzővel. Azért írok róla, mert tudtommal az első és egyelőre egyetlen magyar nyelvű kézikönyv a témában.)

A könyv senkit nem győzköd. Lényegében semmi más, mint praktikus tanácsok és infók gyűjteménye azoknak, akikben már megszületett a szándék.
Abban sokan egyetértenek velünk, hogy nincs jogunk használni az állatokat, hiszen nekik is ugyanúgy joguk van az életükhöz és a szabadságukhoz, ahogyan embertársainknak. Nincs is szükségünk rá, hogy használjuk őket, hiszen a tisztán növényi étrend tökéletesen egészséges fogantatástól időskorig.

Azonban az, hogy minderről tudomást szerzünk és megértjük, még sok esetben nem elegendő a változáshoz.

Mindenevőként nőttünk fel. Ezt tanultuk, ezt ismerjük, ezt szoktuk meg. Ha vegánok akarunk lenni, mert ezt tarjuk helyesnek, akkor nem pusztán elhagyni kell az állati eredetű ételeket (és egyebeket), hanem meg kell tanulnunk helyettesíteni. A vegán alternatívákat az emberek többsége nem is ismeri. Fasírt helyett összedobhatunk csicseriborsó fasírtot például. Legtöbbünknek macerásnak tűnik elsőre, de tapasztalatból mondom: belejövünk, mint kiskutya az ugatásba!

Van, aki egyik napról a másikra vált, miután előzőleg tájékozódott, van, akinek több idő kell. Magam például többször futottam neki, mire sikerült. Sokakat ismerek, akik feladták, mert nehéznek érzeték, de még több olyat, aki bele se mert vágni, mert nehéznek érezte.

Nem nehéz.

Sarah Taylor 30 napra bontja az átállást és biztos lesz, aki megveszi a könyvet, szorgosan követi a lépéseket és 30 nap alatt sikerrel áll át vegán életmódra. Aki nem kedveli az ennyire kötött tempót, az is rengeteg segítséget kaphat a könyvből szerintem. 

Ez a könyv azoknak szól, akik eddig nem mertek belevágni vagy akik feladták vagy akik próbálkoznak.
Sarah Taylor 2008-ban írta a könyvet, tavaly fordították magyarra. 1450 ft az ára, 116 oldal, magam az Alexandrában vettem. 
Sarah honlapja : www.thevegannextdoor.com


Karácsonyi Teadélután

Egy újabb vegán rendezvény nem csak vegánoknak! Minden érdkelődőt szeretettel várunk:)
December 11. vasárnap 16-19h
A témák, amikről beszélgetünk, ötleteket és tapasztalatokat cserélünk tea és süti mellett:
1.     Vegán karácsonyi menü, ünnepi receptek
2.    Mivel kúráljuk a megfázást méz és gyógszer helyett?
3.    Hol találni olyan téli cipőt, amihez nem használtak állatokat?
4.    Vegán ajándékötletek
5.    Hogy éljük túl a családi kajálást? - Konfliktusok a családdal
6.    Újév, új kezdet!
A délután folyamán összegyűjtött infókat, ötleteket egy doksiba gyűjtve másnap minden résztvevőnek elküldöm!
A teadélutánon való részvétel teljesen díjtalan, csak írj egy e-mailt Annának a bonianna@gmail.com címre, hogy tudjuk, hány emberre számítsunk!

Megvásárolható lesz dvd-n a Making the connection
(az ára pontosan annyi lesz, amennyiért sokszorosítani tudjuk.
non profit cucc:)

Helyszín a szokásos: ZöldBolt Kiss János altábornagy u. 35. (XII.ker)

Veganizmus dióhéjban

  • Erkölcsi értelemben nincs különbség egy kutya, egy ló, egy tengerimalac vagy egy malac között. Fájdalmat és örömet éreznek, kommunikálnak egymással, kötődnek egymáshoz. Élni akarják az életüket, akárcsak te vagy én.
  •  Nem létezik olyan humánus haszonállattartás, amit ne tartanánk állatkínzásnak, ha a családtagként kezelt kutyánkkal történne. Az állatbarát állathasználatnak pont annyi értelme van, mint az áldozatbarát nemi erőszaknak. Ezért a humánusabb állathasználatot célzó intézkedések valójában nem a probléma megoldását, hanem sokkal inkább annak fenntartását eredményezik.
  • Az állati eredetű termékekre az emberei szervezetnek nincsen szüksége. Pusztán megszokásból, kényelemből, élvezetből fogyasztjuk őket. Az Amerikai Dietetikusok Társasága kijelentette, hogy a tisztán növényi étrend az élet minden szakaszában tökéletesen megfelelő, beleértve a terhességet és a gyermekkort is.
Forrás: nem szó szerinti fordítás, de nagyrészt a Boston Vegan Assosiation kiadványa http://www.bostonvegan.org/

Kételyek

Mit ér az, ha csak én változok?

              A kereskedelem, a mezőgazdaság a vásárlók döntéseitől függenek. Ahogy változik a fogyasztói igény, úgy fog hozzá idomulni a gazdaság is. Szerte a világon egyre többen mondunk nemet az állati eredetű termékekre és keressük a vegán alternatívát. Ezzel egy időben mindannyian terjesztjük, továbbadjuk ezeket a gondolatokat. Ahogy egyre többen keresik, egyre olcsóbbak lesznek a vegán termékek. Egyre könnyebb lesz így élni és egyre többen térnek át erre az életformára. Egyre könnyebb lesz beszélni róla, egyre gyorsabban terjed…

De mi lenne, ha mindenki vegán lenne?        

          Durván harmad annyi földterületre lenne szüksége a mezőgazdaságnak, mint most, ha növényi táplálkozásra állna át az emberiség. Ez egyszerűen azért van, mert az állatok jóval több fehérjét fogyasztanak, mint amennyit termelnek. Egy disznóból elél 10 ember egységnyi ideig, míg abból a növényi fehérjéből, amit vele megetettünk 30 ember élne el ugyanannyi ideig. Tehát kevesebb erőfeszítéssel, kevesebb földhasználattal termelnénk az élelmiszert, így több földet adhatnánk vissza a természetnek. Megállítanánk az esőerdők pusztítását, ami most nagyrészt az újabb legelőkért és takarmányültetvényekért folyik.

A tejiparról őszintén

 De azért a tejről és a tejtermékekről csak nem kell lemondani?! - mondják -Hiszen a tehenek oly bőségesen ontják magukból, hogy teljesen ésszerű, hogy fogyasztjuk...
  Fájdalom, ez nincs így. A szarvasmarha, ahogy minden más emlős is, csupán az utód megszületése után termel tejet egy relatíve rövid ideig azzal a céllal, hogy az első hónapokban azzal táplálja a kicsinyét.
   Szöges ellentétben azzal, amit a tejipar akar elhitetni velünk durva reklámkampányaival, a tehén tej NEM létfontosságú élelmiszer az ember számára, ahogyan nem is ajándék a tehenektől. 

   Részben az természetellenes táplálás, részben a szelektív tenyésztés eredményeképpen egy tehén éves tejhozama 1983-ban átlagosan 5000 liter volt, szemben az 1950-ben jegyzett 1500 literrel.  A későbbi adat, tehát az 5000 liter, több mint tízszerese annak a mennyiségnek, amit egy borjú felneveléséhez termelne abban az egy évben.
Azzal, ha csupán békésen legelésznek a mezőn, nem lenne elérhető ilyen mértékű tejhozam.
    Ahhoz, hogy ezt a természetellenesen magas tejhozamot elérjék, a teheneket koncentrált fehérje száraztápon tartják a számukra normális fűfélék helyett, ami komoly anyagcserezavarokhoz vezet. Nem vezethet. Vezet. Ez rendszerint állandó hasmenésben és a gyomor súlyos fájdalommal járó elsavasodásában is megjelenik.

   A tejelő teheneket minden évben művi úton (inszeminációval) termékenyítik meg, illetve a módosabb gazdák embrió transzplantációval. A vemhesség, ahogy az embereknél is, 9 hónapig tart. A teheneket ebből a 9 hónapból 6-7 hónapon keresztül fejik is közben.

   Amikor egy tehén világra hozza a borját, pár órán belül elveszik tőle – ha nem így tennék, meglehetősen kevés tej jutna az embereknek. Természetüknél fogva a tehenek bensőségesen kötődnek az utódjaikhoz és ha lehetőségük van rá, születésük után egy teljes éven át gondozzák, óvják őket. Bevett gyakorlat, hogy a frissen született borjúkat elrángatják anyjuk mellől a tehén hisztérikus bömbölése közepette. Más helyeken éppen a tehenek kitöréseit megelőzendő, szülés után elszállítják az anyaállatot, hogy zavartalanul vehessék ki a borjat az elletőből.  Ahogy az ember anya is, a szarvasmarha is őrjöngő, kétségbeesett és mindenre elszánt, ha nem találja a kicsinyét. Napokig bőgnek, tombolva keresik a borjaikat. Ilyenkor nem ritkán nekimennek a tejüzem dolgozóinak, rúgnak és harapnak. 

   Az elszakítás után a tehenek napokig gyászolják a borjaikat. Az elkeseredett tehénbőgés megszokott hang a tejüzemek környékén élőknek. Miután a borjakat elviszik, a tehenekre naponta kétszer fejőgépeket csatlakoztatnak, hogy serkentsék és fenntartsák a tejtermelésüket. Egy borjú nyilvánvalóan ennél jóval gyakrabban szopna. Ilyen körülmények között az tőgyek begyulladása elkerülhetetlen.
   A tehenek normális körülmények között 20 évet élnek. A tejüzemekben 4 éves korukra kiöregednek és vágóhídra kerülnek.

   Az, hogy erről a közvélemény látványosan nem vesz tudomást, nagyrészt a modern reklámiparnak köszönhető, ugyanakkor annak is, hogy hajlamosak vagyunk a dolgokat olyannak látni, amilyennek szeretnénk őket. Sokkalta kényelmesebb hinni egy boldog farmban, ahol az elégedett állatok másra sem vágynak, mint hogy nekünk adják a tejüket és hasonlók.

(A szöveget Kath Clements "Why vegan?" és Melanie Joy "Why we love dogs and wear cows and eat pigs?" című könyvéből vett fejezetekből ollóztam össze.)

Kutatások arról, hogyan válunk vegánná

Vegánná válni egy folyamat, amit Barbara McDonald (1999) az angol journey (utazás) szóval tesz érzékletessé. McDonald 12 etikai vegánnal*  készített interjút arról, hogyan váltak azzá. A 12 etikai vegánnal készített mélyinterjúkból McDonald az alábbi elmeit azonosította a vegán tanulási folyamatnak:
1.      Katalitikus élményami lehet egy film, egy kép, egy beszélgetés vagy egy találkozás egy állattal.
2.      Elfojtásez nem mindenkinél jelenik meg, de előfordul, hogy az ember megpróbálja elfojtani, amit megtudott vagy amire rádöbbent és tovább élni az életet az uralkodó ideológia szerint.
3.      A szándék megszületése.
4.      Tanulásrészben információszerzés az állathasználattal összefüggő környezetpusztításról, éhező emberekről, egyéni egészségről és az állatkínzásról, részben pedig a vegán életmódhoz szükséges tudásanyag és készségek elsajátítása.
5.      Döntés.
6.      Új világnézet integrálása a mindennapokba.
 
A megkérdezett vegánok többsége már előzőleg is nagyon szerette az állatokat és a természetet, de nem látta a kapcsolatot a saját társállata és azon állatok között, akiket közvetve maga is HASZNÁLT. Az állatszeretetük többnyire csak a társállatokra vagy hobbiállatokra terjedt ki.
Mindannyian vegyes táplálkozásúként nőttek fel. Ketten vegyes táplálkozásúból egyből vegánná váltak, tízen pedig előzőleg vegetáriánusok voltak általában 1-2 évig, néha tovább.
Az egyéni történetekben közös, hogy fontos szerepet játszott a vegán irodalom olvasása a folyamat minden szintjén. Általában internetes, ritkábban nyomtatott formában találták meg ezeket az anyagokat.
Minden résztvevő történetében nagyon fontos szerepet játszik a társas támogatás megtalálása más vegánok személyében.
 
Rachel MacNair (2001) is McDonald kutatásából indul ki, de több új megállapítással kiegészíti 385 fős kvantitatív és két kis csoportos kvalitatív kutatása alapján. MacNair szerint két fontos része van a vegánná válásnak, az elköteleződés vagy elhatározás, illetve az én-hatékonyság kialakítása, ami a vegán életforma gyakorlati megvalósításához szükéges készségek elsajátítását jelenti. Ez a két folyamat mindenkinél megtalálható, de különféle sorrendben vagy együttműködésben. Van, aki előbb meghoz egy komoly döntést és csak utána sajátítja el a vegán életmódhoz szükséges tudást és készségeket, van, akinél ez fordítva működik, tehát előbb elkezdi megtanulni a vegán életmódhoz fontos készségeket (pl.: receptek) és csak utána köteleződik el.
 
Hivatkozott Cikkek:
McDonald, B. (2000). Once you know something, you can’t not know it: An empirical look at becoming vegan. Society and Animals, 8 (1), 1-23.
MacNair, R. R. (2001). McDonald’s „Empirical look at becoming vegan”. Soceity and Animals 9 (1), 63-69.

Miért lettél vegán?

Elevator pitchazaz mi lenne az az egy vagy két  mondat, amivel egy liftben utazó embertársadnak válaszolnál egy bizonyos kérdésre. a THEtHINKINGvEGAN oldalon rendszeresen vannak ilyen mini felmérések. 
A kérdés ezúttal ez volt: miért vagy vegán? Szemezgettem a válaszok közül:


ü  Mert nem látok különbséget a tehén között, aki a mezőn legel és a cica között, aki a kosarában alszik.
ü  Mert ez a legegészségesebb és legésszerűbb étrend számomra.  
ü  Mert bőven elég fehérjét fogyasztok gabonákból, hüvelyesekből, nincs szükségem állati eredetű fehérjére.
ü  Mert nem akarok hozzájárulni sem állatok kínzásához, sem környezetkárosításhoz, sem az emberi éhezéshez.
ü  Mert így senkinek nem kell szenvednie azért, hogy én ehessek.
ü  Mert sok mindent tudok arról, milyen károsak az állati termékek az egészségre. Az a rengeteg méreg, hormon, antibiotikum, amit belefecskendeznek az állatokba, és még folytathatnám.
ü  Mert az állatokat senki nem kérdezte meg, elvehetjük-e a kölykeiket, a testüket, a szabadságukat.
ü  Mert meggyőződésem, hogy lopni nem helyes. Különösen az, ha ellopjuk valakinek az életét  önző vágyaink kielégítése végett.
ü  Mert az állatok épp olyanok mint mi: Élni akarnak. Éreznek fájdalmat, félelmet, örömet. Sokkal több a közös bennünk, mint a különböző.
ü  Mert a vastagbél rák fáj. Nagyon.
ü  Mert nem hiszem, hogy jogunk volna használni más érző lényeket a saját igényeink kielégítésére.
ü  Mert ez a helyes döntés.
ü  Mert növényi alapú ételre átállva nem csak a gazdag országokban lenne élelem, hanem ott is, ahol most éheznek. A haszonállatok ugyanis olyan növényi fehérjét fogyasztanak, amit emberek is megehetnének, csak éppen nem menne kárba egy jelentős része, mint így, a húsiparban, tejiparban.
ü  Megnéztem a Earthlings-t és nem tudok többé résztvevője lenni annak, hogy feleslegesen okozunk szenvedést.
ü  Mert nekünk, embereknek, van választási lehetőségünk. Nem vagyunk már ősemberek. Ideje fejlődni.
ü  Mert van lelkiismeretem és mert Stella McCartney isteni vegán cipőket tervez.
ü  Miért ne lennék?

  

VEGAN KLUB

A szeptemberi vegán filmklub sikerén felbuzdulva november 3-ára szervezünk egy mégjobb eseményt a ZöldBolt klubtermébe!

18:00 filmvetítés: Making the connection c. 2011-es angol dokumentumfilm (magyar felirattal)
18:30 vegán sütiverseny zsűrizése ...és a sütik elfogyasztása:)
19:00 Gary L. Francione: Az állatok: tulajdonok vagy személyek című esszéjéből olvasunk egy rövid részletet és beszélgetünk róla (az esszé itt megtalálható és letölthető: http://www.veganforradalom.info/)
Ha van kedved és időd, nevezz be a sütisütő versenyre!  Magától értetődően csak vegán, tehát állati eredetű termékektől mentes sütik indulhatnak. A receptet mindenképpen hozd el, biztos lesz, aki szeretné elkérni!
A részvétel ingyenes, de ha jössz, írj a bonianna@gmail.com címre, hogy tudjuk, hányan leszünk!
Tehát: november 3. csütörtök 18:00-20:00
Bp., XII.Kiss János a. u. 35. ZöldBolt klubterem www.zoldbolt.hu

Állatok világnapja

A képen nem látszik, de a kutyám azt hirdeti "Légy te is vegán!"